A fajta története 

 A shih-tzu eredete bizonytalan. A legjobb
információk arra utalnak, hogy a shih-tzu tibeti eredetű, ahol szent kutyaként tartották a templomokban. Úgy tudjuk, hogy a Manchu dinasztia (XVII. sz.) alatt a kínai császárnak ajándékozták őket a tisztelet jeléül. Így kerültek Kínába.
Kínában ezek a kutyák gyorsan „kis templomi kutyákká” váltak. A palotában tartották őket, ahol az udvar eunuchjai gondozásában voltak. Úgy tudjuk, hogy egy későbbi uralkodó, Dowager császárnő volt az, aki személyesen felügyelte a ritka és szent palotai kutyák tenyésztését.

1908-ban bekövetkezett halála után keveset tudunk arról, hogy mi történt a fajtával. Néhányan a palotában maradtak, és valószínű, hogy néhányukat fontos kínai családoknak ajándékoztak.

Amikor 1934-ben megalakult a Pekingi Kennel Klub, nagy zűrzavar volt a kistestű fajták közti különbségtételben. Néhányan úgy vélték, hogy a shih-tzu egy tiszta tibeti fajta, míg mások azt gondolták, hogy a tibeti apso és a pekingi keresztezése.

 1938-ban a shih-tzunak felállítottak egy egyéni standard- et, és elismerték a többi tibeti fajtától különálló fajtaként, amelyekkel korábban egy csoportba osztották. 

Brown Riggsnek tulajdonítják, hogy az első kis templomi kutyát 1928-ban Nagy-Britanniába hozta.
1933-ban elismerték a shuh-tzut a tibeti apsotól különálló fajtának, és elfogadták a nevét, jelezve, hogy ez a fajta különbözik a többi hasonló fajtától. A fajta egyedeit még „kis oroszlán kutyá”-nak hívták. Ez a név nemcsak a megjelenésbeli hasonlóságot festi le a hatalmas dzsungellakó macskához, talán néhány példány bőséges arany szőrzete miatt, hanem azért, mert hazájában istenként tisztelik az oroszlánt a buddhistavallásban. ( a shih-tzu és az oroszlán szent állat abban az országban).

A háború kitörésekor kevesebb, mint 200 kutyáról tudtak Kínán kívül, ebbe beletartoznak az angliai és néhány skandináv országban élők is, ahova tudjuk, hogy exportálták őket.

„Ez a shih-tzu” könyvében Reverend (nagytiszteletű) D. Allan Easton és Joan Brearley egy érdekes történetet mesél el:

„A dán miniszter felesége Kínába látogatott, ahol látott néhány kutyát, amelyeket egy temetési szertartáson akartak elégetni. Megmentette őket. Ennek a vonalnak a kölykeit ajándékozták Erzsébet királynőnek az 1930-as évek elején.” Így utaztak a templomi kutyák a tibeti templomokból a Pekingi Királyi Palotába, és onnan a Buchingham Palotába. 

Ahogy a háború, és a kommunizmus elérte Pekinget 1949 januárjában, nem volt több kínai export. 1952-re nagy volt a veszélye annak, hogy a fajta elsilányodik, ezért elhatározták, hogy az angliai vonalat pekingi palotakutyával keresztezik. A cél az volt, hogy egy rövidebb lábú, jobb szőrű, rövidebb orrú kutyát kapjanak. Ezt sikerült megvalósítani. A pekingi palotakutya meghajlott elülső lábát még ma is látni néhány shih-tzun.

Volt egy klikk Angliában, akiket Manchu klubnak hívtak. Ők úgy gondolták, hogy a kisebb kutyák jobban képviselik a „templomi kutya” örökséget. A Kennel Klub 1938-as standard-jével elismerte ezt, amikor az ideális súlyt 9-16 font között állapította meg, ez a mai standard is. ( 1 font=45,36 dkg ) 

Az USA-ban az 1930-as évek végén került az első shih-tzu. Ugyanúgy, ahogy Angliában és Európában a háburú és a fajta ritkasága miatt csak egy kevéssel 300 felett volt a kutyák száma 1963-ban.

Az 1960-as években lett népszerű a fajta az angol és európai import miatt. A fajtát a kiállításokon a keverék osztályban mutatták be (mert ott ez a szabály a fajta elismerése előtt. Szerk.) 1969 szeptemberében engedélyezték a shih-tzu mint önálló fajta bemutatását a toy osztályban. 1969-ben 2811 shih-tzut regisztráltak, ez a szám 1978-ra 14894-re nőtt. Ez alatt a 9 év alatt 85000 feletti shih-tzut regisztrált az Amerikai Kennel Club. Az AKC regisztráció alapján bekerült a 25 legnépszerűbb fajta közé! 

A császári templomi kutyákat egyre több ember kedveli. Ahogy egyre több tenyésztő kapcsolódik be, félő, hogy a fajta minősége romlik, mert néhány új tenyésztő a shih-tzu népszerűségéből próbál hasznot húzni. A shih-tzukat megvásárló személyek felelőssége az, hogy fenntartsák a fajtát azzal, hogy előtérbe helyezik a valódi tenyésztőket, és tőlük vásárolnak kutyát (még ha csak kedvencnek is.) 

A shih-tzu részletes történetét és a királyi kezdeteket a „Shih-tzu könyve” című kötetből merítettük illetve az „Ez a shih-tzu” című könyvből. Mindkét könyvet a shih-tzu szerelmesei nagyra becsülik az egész világon.  

Forrás: „Shih-tzu” című könyvből (írta: Robert P. Parker és Gerarda M. Collins) fordította Dr. Matskási
Imola.